1. KONTEXTUS

Az emberek sokáig úgy vélték, hogy a környezet védelme érdekében a hulladékkal való újrahasznosítás a legjobb megoldás. Nem tévedtek teljesen, mert vannak előnyei, mivel az újrahasznosítás munkahelyeket teremt és csökkenti a hulladéklerakókat szennyező hulladékot, az égetők csökkentik a hagyományos hulladékártalmatlanítási módszerekhez szükséges földterület és erőforrások felhasználásának szükségességét, továbbá csökkentik az áruk előállításához felhasznált energiát és növelik az általános környezettudatosságot.

Az újrahasznosítás, mint ökológiai módszer alkalmazásának azonban vannak ellenérvei is, mivel az újrahasznosítás energiát fogyaszt, szennyezéshez vezethet, költséges, és azt az érzést kelti az emberekben, hogy már mindent megtettek a hulladékkal kapcsolatban, ami túlzott fogyasztáshoz vezet.

Az embereknek meg kell változtatniuk gondolkodásmódjukat, és más módszerekkel kell környezetbarátabbá válniuk, például a fogyasztás csökkentésével és a termékek újrafelhasználásával, ami a hulladéknak egy második életet ad.

Ez a célja a körforgásos gazdaságnak (CE). A CE egy stratégiai koncepció, amely az anyagok és az energia csökkentésén, újrafelhasználásán, hasznosításán és újrafeldolgozásán alapul, és a lineáris gazdaság életciklus végi koncepcióját az újrafelhasználás, helyreállítás és felújítás új, körkörös áramlásával váltja fel, integrált folyamat keretében.

Ily módon a hulladék – minden olyan anyag, amelyet az elsődleges használat után kidobnak, amely értéktelen, hibás vagy használhatatlannak minősül – második életet kaphat, és erőforrásnak tekinthető. A hulladék, mint erőforrás könnyen hozzáférhető, gazdaságilag hasznosítható, és jobban segíti az emberi szükségletek és igények fenntarthatóbb kielégítését, mint az elsődleges nyersanyagok felhasználása.

https://br.freepik.com/fotos-gratis/pessoa-fazendo-reciclagem-seletiva-de-lixo_18955505.htm

Statisztika

2020-ban az Európai Unióban (EU) a gazdasági tevékenységek és a háztartások által termelt összes hulladék mennyisége 2151 millió tonna, azaz 4808 kg/fő volt.

A teljes mennyiség 37,1%-át az építőipar adta, ezt követte a bányászat és kőfejtés (23,4%), a feldolgozóipar (10,9%), a hulladék- és vízszolgáltatás (10,7%) és a háztartások (9,5%); a fennmaradó 8,4%-ot az egyéb gazdasági tevékenységekből, főként a szolgáltatásokból (4,5%) és az energiából (2,3%) származó hulladék tette ki.

Ebből mintegy 2029 millió tonna hulladékot kezeltek az EU-ban. Ez nem tartalmazza az exportált hulladékot, de magában foglalja az EU-ba importált hulladék kezelését. A bejelentett mennyiségek ezért nem hasonlíthatók össze közvetlenül a hulladéktermelésre vonatkozó adatokkal.

A 2004-2020 közötti időszakban a visszanyert – más szóval újrahasznosított, visszatöltésre (a feltárt területeken lévő hulladék felhasználása a lejtők helyreállítására vagy a tájépítésben biztonsági vagy műszaki célokra) vagy energetikai hasznosítással történő elégetésre használt hulladék mennyisége 40,3%-kal, a 2004. évi 870 millió tonnáról 2020-ra 1221 millió tonnára nőtt. Ennek eredményeként az ilyen hasznosítás aránya a teljes hulladékkezelésen belül a 2004-es 45,9%-ról 2020-ra 60,2%-ra emelkedett. Az ártalmatlanításra kerülő hulladék mennyisége a 2004-es 1027 millió tonnáról 2020-ra 808 millió tonnára csökkent, ami 21,3%-os csökkenést jelent. Az ártalmatlanítás aránya a teljes hulladékkezelésen belül a 2004-es 54,1%-ról 2020-ra 39,8%-ra csökkent.

A fentieknek megfelelően az EU-ban 2020-ban a hulladék több mint felét (60,2%) hasznosítási műveletekkel kezelik: újrahasznosítás (az összes kezelt hulladék 39,2%-a), visszatöltés (14,6%) vagy energetikai hasznosítás (6,4%). A fennmaradó 39,8 %-ot vagy lerakóba helyezték (31,3%), vagy energetikai hasznosítás nélkül elégették (0,5%), vagy más módon ártalmatlanították (8,1%).

Az EU-nak azonban még mindig meg kell találnia a hulladéklerakókba került 39,8% jobb kezelésének módját. Mindenki felelős ezért, de különösen a szervezetek, mivel nagyobb mennyiségű hulladékot termelnek, és nagyobb hatást gyakorolnak a hulladéktermelésre.